Rendezte: James Cameron. Az Ő (igen, Ő), neve fogalom a fanatikusok szemében. Először is Alien 2. Nem nagyon szeretnék rá szavakat vesztegetni, mert minek. Kultfilm, tessék megnézni, aki még nem látta. Aztán (nagy kedvencem) a Terminator 1-2. Olyan filmet készíteni már nem őstehetség, és nem zsenialitás kérdése - ez James Cameron. És, hadd ne kelljen kiemelnem, mert a plakátokról már úgy is tudod: Titanic. Kérem szépen, az Avatar, A Titanic rendezőjének filmje.

 

Nem véletlen, hogy ezt kiemeltem - a poszterekről és előzetesekből így köszön vissza Cameron neve: a Titanic rendezője. Mert az Avatar romantikus, és izgalmas, és látványos, és fantasztikus, és ugyan akciós - de nem akciófilm. Csak hogy leszögezzem már az elején.

Az Avatar olyan, mint egy jól összerakott húsleves. Van benne minden: répa, krumpli, zeller, leveskocka, hús, meg fűszerek. S még is, mindig finom, de ami a legfontosabb, hogy egyedi.

Cameron egy zseni. Tudtuk róla eddig is, de az Avatar látványilag minden (ismétlem minden) filmet felülmúl.
Elég merész kijelentés ez tőlem, de nem tudhattam mit hoz a jövő: rájöttem aztán, hogy az Avatar egyáltalán nem múl felül minden filmet, sőt. Egyszerűen csak jól forgatja a kártyalapokat, s az ásza, a látványvilág. Erre alapult az egész, legfőképp az IMAX-re. De valljuk be őszintén: Cameronnak piszok könnyű dolga volt, hiszen egy saját világot teremtett, nem már előre megírt, fizikai törvényekkel kellett megküzdenie, nem voltak felé elvárások, nem békjókból kellett kitörnie. Ha pedig ebből a szempontból vizslatjuk az Avatart, már nem is olyan lenyűgöző. 
Hadd valljam be őszintén, hogy mikor egy bogár felém, mármint felém repült, félrerántottam a kólámat. Na de kérem, ez már sértés! Az IMAX-ben az a jó, hogy nem csak kifelé jönnek a képkockák, és nem csak a vonat feléd száguldó elejét látod, hanem a végét is. A mélységét. Az árnyékok pedig szinte rád esnek. Tehát meg kell jegyezzem: a forrócsokit forrón kell inni, az Avatart meg IMAX-ben nézni. Mert olyan, mintha a forrócsoki valóban legördülne a torkodon - érzed, ott vagy, a részese leszel. Ez pedig az IMAX technika dicsérete, nem pedig Cameroné, mert ha jól tudom, az IMAX-et nem ő találta fel.

 

 

Azt vártam, amit kaptam. Lebegő hegyeket, lélegző erdőt, fantasztikus látványvilágot, különleges állatokat és érző szemű humanoidokat. Bevallom, ott, a mozi kezdetén megrettentem, hogy csak egyszerű, kék, három méteres valamik fognak fel le futni a hatalmas vásznon. Tévedtem. Na'vik igenis léteznek.

 

 

Térjünk át a cselekményre (tudom, hirtelen váltás, még az előbbi mondataimon rágódsz). Nem lepődtem meg, hiszen külföldön is úgy reklámozták, hogy a "modern Pocahonthas". Mert kétség kívül az. És?

Rendezőnk olyan szinten gyúrt össze, tíz-tizenöt filmet, hogy abból már egy kerek egész jött ki. Persze vannak benne egyedi elemek, de tökéletes tíz éve volt rá, hogy mindazokat belerakja. Cameron olyan művészien rakta össze az animációt, és az élőszereplős jeleneteket, hogy az már mesteri - és egyáltalán nem zavaró (sőt, kell!), mint ahogy jó néhány másik filmnél az volt.

Mindazonáltal, magával a cselekménnyel nem voltam teljesen kibékülve. Hiányos, néhol erőltetett. De egy film se tökéletes. Félreértés ne essék: az Avatar igen is, egy nagyon jó film, el tud, el akar és l is fog varázsolni, de tipikusan az az egzotikus csemege, amit csak ritkán szabad megnézni, mert a divatnak és ajnározásnak hála, igen hamar meg lehet unni.

 

 

Új hozzászólás Frissítés