Kicsit talán durva a cím, mert ennyire rossz azért nem volt. Ennyire...

 Kate Hudson és Anne Hathaway neve egy plakáton nem kínálhatna mást, mint felhőtlen szórakozást, jó poénokat, s érdekes színészi játékokat. Mindenképpen egy könnyed, szórakoztat, romantikus mesét.

 Gary Winick-től mindenképp többet vártunk volna. A Hirtelen 30 hatalmas siker volt, többszörnézős alkotás, amin mindig szívesen derül az ember. Érdekes, hogy most ugyanabban a műfajban kevésbé sikerült jót alkotnia.

 Kate Hudson már maga mögött hagyott annyi sikerfilmet, hogy megszámolni lehetetlen. Voltak közöttük jobbak is, rosszabbak is, de mindig sokat röhögtünk rajta. Ez a lényeg. Személy szerint a Spanom csaja a kedvencem tőle.
 Anne Hathaway a másik fele. A Neveletlen Hercegnő filmek, és a Zsenikém után ilyen alakítást nyújtani valóban dobogós helyezést érdemelne - hátulról.

 A történet egyszerű: van két lány, az egyik ambíciózus, kemény, komoly, tipikus sokat kereső ügyvédnő. A másik csak egy egyszerű tanár, fontos számára a család, a szeretet és a barátok. Tökéletesen egészítik ki egymást. Kisgyermeki álmuk júniusban, a plázában tartani az esküvőjüket: a gáz csak az, hogy csupán két időpont arra az évre, egy és ugyanazon napon van.

 A cselekmény még jó is lehetne, ha nem olyan poénokkal rakták volna tele, amin csak egyszer lehet nevetni, másodszori nézésre már mindenki, csak a fejét fogja.
 Anne alakítása, karrierje mélypontja. Ilyen rosszul még én is ott lehettem volna. Nem csak hogy, túljátszotta szerepét, de egyenesen rosszul állt neki.
 Kate annál inkább fürdött a rá kiszabott karakterben, s ezerszer jobban hozta formáját, mint azt Hathaway kisasszony valaha is remélhetné. Az ő poénjai ezerszer viccesebbek: nem biztos, hogy az írók miatt, sokkal inkább a játék hozza ki belőlünk a nevethetnéket. A "Kék vagyok! Kék vagyok!" felkiáltását pedig soha nem fogom elfelejteni.
 Negatívumai ellenére igen kedves megoldásnak bizonyultak a fotós bemutatók a film közben is, de Marion monológjai teljesen szájbarágóssá teszik a történetet, amiért eszünk a "Pause" felirat után kiált. De azért szívünk ezt még sem engedi, hiszen a történet kedves, s ugyan tudjuk, "heppiend" lesz a vége, azért szeretnénk végignézni, mert még is csak mese.
 A film nem csak arra tanulság, hogy két - azért -, remek színésznő nem feltétlen garancia egy jó filmre, hanem az is, hogy  vannak filmek, amiket lehet szeretni, vannak, amiket lehet kedvelni, de vannak olyanok, amiket csak egyszer szabad megnézni. A Csajok háborúja pontosan ilyen.

 Felejthető, egyszernézős alkotás, így hát 10/5 pontot ért el, de csak azért, mert Kate hozta elvárható formáját.