Ha az ember éppen a görög mitológia anyagból készülne felelni irodalom, vagy történelem órán, mindenképp üljön le a Percy Jackson és az Olimposziak: Villámtolvaj elé, mert egy élvezetes órában lesz része.

 Igazából senki nem várt sokat ettől a filmtől. Már mindenki egy Harry Potter utánzatnak könyvelte el, anélkül, hogy leült volna, és pártatlanul, saját véleményt alkotna meg. Pedig nem rossz film, igazán.

 Még is megvan a korcsoport, aminek készült, s annak a korcsoportnak nagyon is tetszik. Mert a történet pörgős, izgalmas, s bár az effektek nem a legszebbek, mindent egyensúlyoz a humor és a kalandos út. Mi is szeretnénk félistenek lenni, hiába jár sok veszéllyel. Most egy kicsit azzá is válhatunk.

 A fiatal színészek dicséretet érdemelnek, hiszen remekül alakították karaktereiket. A könyv elolvasásához is volt szerencsém, s emiatt nem tetszik már annyira ez a mozi: megfogták a könyvet, kiragadtak belőle néhány mondatot, elemet, s egy eladható burkot varázsoltak köré. Ez nem baj, de még is egy újabb tanúlság: a könyv jobb, mint a film.

 S hogy Harry Potter utánzat-e vagy sem, azt mindenki döntse el maga. Akarva akaratlanul is párhuzamot vonunk a két könyvsorozat és film(ek) között. Innentől már csak a nézőre vár a feladat, hogy eldöntse mi tetszik neki jobban: a görögök, istenek, félistenek, vagy a varázslatok és a kerek szemüveg. Megmondom őszintén, nekem előbbi áll közelebb a szívemhez. Percyék pedig 10/7 pontot érdemelnek.