A Doctor Parnassus és a Képzelet Birodalmáról azért nehéz véleményt alkotni, mert az emberben többszáz érzés és gondolat cikázik át, miután lement a végefőcím. Szóval inkább csak ülünk, emésztgetünk, gondolkodunk... Az is lehet, hogy a végén még egyszer megnézzük, mert valahogy nem áll össze rendesen.

 Talán ez nem is baj. Talán ennek a filmek, Heath Ledger tényleg legutolsó filmjének, ez a lényege: emlékezzünk, gondolkodjunk el, rágcsáljuk az információkat és csak azután nyeljük le, ha megízleltük rendesen.

 Így hát két véglet van: lesznek olyan emberek, akik azt mondják, katasztrófa volt, de egy szép emlékezés Ledger előtt, mások pedig úgy vélekednek, fantasztikus, megfoghatatlan, csodálatos "művész" film. Ez attól függ, mire vagy kapható.

 Saját magam azt hiszem a kettő közé sorolnám. Voltak benne olyan részek, olyan megálmodott jelenetek, amikért már megérte beülni a moziba/megvenni a DVD-t. Van benne azonban olyan erőltetett, nem oda illő részlet, ami egy-két percre teljesen kizökkenti a nézőt az álomvilágból.

 Mert ez egy álomvilág. Egy fantasztikus álomvilágot teremtettek, amibe jó érzés belépni, csak nem biztos, hogy jó felébredni, vagy kizökkenni. Én sajnos sokszor kizökkentem, de egyszer sem éreztem azt, hogy "legyen már vége". Szívesen néztem végig, de nem hinném, hogy harmadszorra, negyedszerre is leülnék elé.

 Fontos még megemlíteni Heath Ledger alteregóit: méghozzá abban a sorrendben, ami saját véleményem szerint, a legélethűbb: Colin Farrel, habár nem kedvenc színészem hihetetlenül jól utánozta Heath Ledger egyedi színészi képességeit. Johnny Depp sajnos csak kis szerepet kapott, nem láttuk a vásznon sokáig. Fantasztikus Ledger-mosolyt öltött magára, csupán annyi probléma volt vele, hogy vitt a szerepébe, némi Depp-et is. Ennek más filmben feltétlenül örülnénk, de nem itt. Jude Law pedig... Nem illet oda. Igen, azt hiszem valahol itt volt, a már sokszor említett kizökkenésem.

 Mindazonáltal ez a film dicséretet érdemel már csak az okból is, hogy Ledger halála után átírt forgatókönyvet így sem éreztük erőltetettnek, sőt, egészen helyénvalónak. Ezt a filmet nem pontoznám, végszavam inkább ez legyen: Nyugodj békében, Heath!