Ha valaki azt hiszi, hogy (mint ahogyan sok más filmnél), A karate kölyök összes jó poénját és jelenetét lelőtték az előzetesben, az jó nagyot téved. A karate kölyök olyan film, hogy egy jelenetén vagy nevetsz, de úgy, hogy a könnyed folyik, vagy sírsz, és abba nem hagyod a következő nevetésig, vagy pedig izgalmadban feléled az összes kukoricád.

 Bevallom: kissé Leonardo DiCaprio fanatizmusban szenvedek, de hát istenem, annyira nem bánom. Rágom sorra a filmeket, de a Véres Gyémántot egyből vagy négyszer néztem végig. Ez a film OTT van, a nagyok között, messze veri például A bombák földjént, vetekszik a legjobb film Oscar nyertes, szintén Leo-főszereplős Téglával, s bár az Eredetet számomra le nem hagyja, ott futkos mellette. Merem állítani azonban, hogy Edward Zwick legjobb munkája, pedig már Az utolsó szamurájt is szerettük.

"Néha azon gondolkodom, Isten valaha is megbocsát
nekünk azért, amit egymással tettünk. Aztán rádöbbenek: Isten elhagyta ezt
a helyet réges régen."

 Szavak. Szavakkal kellene kifejeznem, mi minden érzés kavargott bennem, miközben a nagyvásznat bámultam, fel kellene idéznem, mikor tátottam el a szám a meglepetéstől, mikor szorítottam görcsösen kényelmes székem karfáját, s mikor dobogott a torkomban a szívem. De képtelen vagyok. Valami frappáns kis címet is ki kellene találni, de minek, ha úgy se lenne megfelelően kifejező. E kritika rövidke lesz, mert össze kellene szednem a gondolataim - mindhiába, hiszen akárhányszor csak az Eredetre gondolok, minden más szétcsúszik.

 Ez a történet annyira szép, hogy már szebb nem is lehetne. Itt az Avatar, a nemsokára kijövő Shrek 4., számtalan animációs és számítógépes elemekkel megspékelt film. Ámulunk, bámulunk, de nem jut eszünkbe, mennyire el tudott varázsolni minket a 2D-s mesék világa.
 Szerencsére az Aladdin alkotói és a Disney embereinek eszébe jutott: ideje egy hátraarcot csinálni, és visszenézni a régi kedvenceinkre! Fiúk lányok, kalandra fel!

 Alapjában véve nem rossz film, ez a Rémségek Cirkusza, de mindenképpen lehetne jobb is. Nehéz megmondani miért, még is, a film közben sokszor érezzük azt, hogy "Nem, ez így nem az igazi." Talán az a baj vele, hogy túlságosan is el akar kápráztatni. 

 Nagyon elhanyagoltam a lapot. Nem mondom, hogy volt oka. Kedvem nem volt. :D De most itt vagyok, és ha van kedvem írok is. Mert hogy van miről. Nem is tudom, hány filmet fogyasztottam el, ennyi idő alatt, de több mint... Szóval sokat. xD A kritikák pedig érkeznek, szépen, lassan.
 Először is, emlékeztek még a Rövid kritikákra, az összeállításokból? Azokkal fogom kezdeni, hiszen jó régen be vannak már ígérve. :D
 Minden esetre most három másikkal örvendeztettelek meg titeket és egy új design-nal. Jó szórakozást!

 Nekik ajánlom: divatszerető, nevetni vágyó, NŐ, randi közben, aki látta a sorozatot, aki nem látta a sorozatot, aki látta az előző filmet, aki szingli, aki házas, aki ki akar kapcsolódni. De cseppet sem annak, aki fáradt: erre oda kell majd figyelni (és akit már a kiretusált, szörnyű plakátok is megrémítettek)! Minden esetre várjuk és nagyon, nagyon kíváncsiak vagyunk. Május 27-től a mozikban!

 Ez a mondat járhat a nő neműek fejében, mikor meglátják, Jake Gyllenhaal újonnan kigyűrt felsőtestét. Na de a pasik sem maradnak látvány nélkül, nekik ott van Gemma Arternon. Megbeszéltük: a főszereplők (nagyon) szépek.
 De mi van a filmmel?

 A Doctor Parnassus és a Képzelet Birodalmáról azért nehéz véleményt alkotni, mert az emberben többszáz érzés és gondolat cikázik át, miután lement a végefőcím. Szóval inkább csak ülünk, emésztgetünk, gondolkodunk... Az is lehet, hogy a végén még egyszer megnézzük, mert valahogy nem áll össze rendesen.

 Ha az ember éppen a görög mitológia anyagból készülne felelni irodalom, vagy történelem órán, mindenképp üljön le a Percy Jackson és az Olimposziak: Villámtolvaj elé, mert egy élvezetes órában lesz része.